lelki szegénység: erény, mely arra tesz készségessé, hogy döntéseiben az ember a →lélek szempontjaira figyeljen. Kísérő erényei az →egyszerűségre törekvés, valamint a pozitív tartalmú →igénytelenség és →közömbösség. - A kifejezés a Szentírásra megy vissza (→lelki szegények; Mt 5,3). A szegénység szó elsősorban nem anyagiakra vonatkozik. A világi javak mint Isten alkotásai és ajándékai nem akadályok az életszentség útján. Isten azokat azért teremtette, hogy az embert üdvössége, →végső célja felé segítsék. A gazdag családban született szentek (királyok, Árpádházi Szt Erzsébet) tanúsítják, hogy a szív a legnagyobb gazdagság közepette is megmaradhat ~ben. Ugyanakkor épp az ilyen sztek küzdelmei azt is megmutatják, milyen veszélyt jelentenek a lélek számára a felesleges anyagi javak. Ha az ember nem tanulja meg az anyagiak helyes, rendeltetésszerű használatát, a felesleges tárgyak olyan tömegét gyűjti maga köré, melynek kezelése, gondozása kapkodáshoz, felületességhez, s ezzel a lelki egészség megromlásához vezet. - Mivel két úrnak nem lehet szolgálni (vö. Mt 6,24; Lk 16,33), az ember v. Isten dolgaiban gazdagodik, v. a világ dolgaiban: a ~ a belső, szellemi világot Isten számára őrzi meg. A ~gel azonos jelentésű az együgyűség, mely eredeti értelme szerint olyan ember erénye, akinek egy (1) ügye van, s az őt teljesen leköti és kitölti, ezáltal annak tökéletes birtokosa, ismerője. Remeték (szentek) együgyűsége →istenismeretük kísérője. - A ~ megnyilvánul a külső egyszerűségében (öltözködés, használati cikkek), a harmóniára törekvésben, minden különcködés, feltűnősködés kerülésében, hagyománytiszteletben. A belső vonatkozásában a ~ jele az összeszedettség, megfontoltság, a gondolkodás tárgyilagossága, beszédben a szabatos, mindenki számára érthető kifejezések használata, kíváncsiskodás hiánya, csöndesség, a lelki életben a rendkívüliségek kerülése (rajongás, Szentírás bonyolult v. szubjektív értelmezése), a liturgia (közösséghez alkalmazkodás) szeretete. A →kötött imádság (főként a rózsafüzér) a ~ nagy fejlesztője. - A ~ a jó emberi kapcsolatokhoz nélkülözhetetlen. A lelki szegény ember nem érzékenykedő, nem sértődékeny, nem terheli felesleges ötleteivel, túlzott →kreativitásával és aggályaival a környezetét, nem követelőző. - A ~re tudatosan nevelni kell. A rendetlen birtoklási vágy ugyanis valamilyen formában egész életen át kísértheti az embert. A nevelésben nagy szerepe van az első éveknek, a környezetnek, melynek egyszerűségét v. túlzsúfoltságát a gyermek magába szívja. A természet és a jó közösség a ~et gyarapítja, a civilizáció túlkapásai (fogyasztás, gyorsaság állandó erőltetése, csönd, nyugalom hiánya) rombolják. Az öregség, betegség, magány problémáihoz, a halál elfogadásához a ~ és a ~gel megszerzett belső gazdagság a lélek egyik legfőbb segítsége. **